Căutare

Az ujjlenyomatok begyűjtését le kell állítani, mondja Smaranda Enache. A romák helyzetét ugyanakkor Romániában is meg kell oldani, elsősorban oktatással. [erdély fm]

Merészebb becslések szerint 1 millió, de óvatos találgatások szerint is minimum 800 ezer román állampolgár dolgozik Olaszországban. Ezeknek körülbelül 10 százaléka roma nemzetiségű, akik illegális táborokban, illegálisan tartózkodnak ott. Velük szemben – a hivatalos megfogalmazás szerint – elfogyott a hatóságok türelme.

Az olaszországi törvényhozás olyan – kimondottan a bevándorlókat célzó – szabályok elfogadására készül, amelyek nagy port vertek fel nemcsak Romániában, hanem az EP-ben is. Erről, illetve a romániai magyar sajtó problémával kapcsolatos struccpolitikájáról beszélgettünk Smaranda Enache-val, a Pro Európa Liga emberjogi szervezet társelnökével.


Hol tart most ez az ügy?

S.E.: – Annak ellenére, hogy az Európai Parlament július 10-én hozott egy olyan határozatot, amely felkéri Olaszországot és minden tagállamot, hogy ne vezessen be diszkriminatív törvényeket, július 23-án az olasz szenátus elfogadott egy úgynevezett biztonsági csomagot. Ebben vannak olyan kitételek, amelyek megengedik az olasz adminisztrációnak, hogy egyrészt úgynevezett népszámlálás keretén belül ujjlenyomatokat vegyen, másodsorban az olasz állampolgároknál egyharmaddal nagyobb büntetéseket mérjen az országban törvénytelenül tartózkodó személyekre.

Nagyon sajnálatos hogy az Olasz Vöröskereszt is részt vesz ebben: ők azok, akik a Róma körüli táborokban gyűjtik az ujjlenyomatokat, részben legitimálva az olasz kormányt. A romániai emberjogi szervezetek, EP-képviselők felemelték a hangjukat ezellen, de nagy meglepetésünkre egy olyan, nagy tradícióval és az EU-ban fontos pozícióval bíró ország, mint Olaszország, nem tartja be az Európai Parlament döntéseit.


Ezek után mit lehet még tenni?

– Az EP-képviselők és köztük a liberális Renate Weber azt kérik, hogy az EP és az Európai Bizottság lépjen fel Olaszországgal szemben. Hasonló fellépésekre nincsen túl sok precedens, de azért emlékezzünk vissza, hogy turisztikai embergót indítottak Ausztria ellen amikor 2000-ben Jörg Haider kormányra lépett.

El kell mondani, hogy az olasz pártok közül sem mindenki ért egyet a Berlusconi-féle, diszkriminatív politikákkal. El tudom képzelni hogy mindezt nem fogják annyiban hagyni. Reméljük, Európa nem fogja eltűrni hogy etnikai, faji alapon diszkrimináljanak európai állampolgárokat.


Nem gondolja úgy, hogy az ott élő román állampolgárok, különösen a roma nemzetiségűek viselkedése is közrejátszott abban, hogy ide jutottunk?

– Vajon mi hogy viselkednénk ha több százezren lennénk összezsúfolva egy nagyváros külvárosában, ahol víz sincs? Tudjuk hogy van bűnözés a roma közösségben, és az is nyilvánvaló, hogy a bűnözés ilyen körülmények között nagyobb, mint egy olyan közösségben, ahol az életkörülmények normálisak.

Viszont meglepő, hogy ez csak Olaszországban történik: ilyen táborok sem Angliában, sem Spanyolországban vagy Németországban nem jöttek létre: ott a romáknak be kellett tartani a szabályokat és ott telepedhettek le ahol az önkormányzat megengedte. Ezért azt hiszem, hogy a helyzetért az olasz kormány és az olasz helyi önkormányzatok is hibásak. Ezek az emberek 3-4 évvel telepedtek le az illegális táborokban: úgy látszik, a roma közösségek eleinte lefizették a carabinieriket hogy létrehozhassák ezeket a táborokat – mikor aztán az olasz közvélemény ezt már nem tűri, akkor elkezdtek fellépni ellenük.


Ebben a helyzetben mi lehetne a helyes megoldás Olaszország részéről?

– Az első számú megoldás az, hogy Olaszország tartsa tiszteletben az Európai Emberjogi Egyezmény előírásait, és ne bánjon diszkriminatív módon a romákkal. Nyilvánvaló, hogy azoknak, akik 90 napon túl illegálisan tartózkodnak Olaszországban, dönteniük kell: vagy kérvényezik a legális letelepedést vagy visszajönnek Romániába. De el kell mondanom, hogy sokszor hallottam politikai körökben olyan megjegyzést, hogy hál'istennek 1 millió roma elhagyta Romániát, majd ott boldogulnak ahol vannak, mi megszabadultunk tőlük.

Néha azt is halljuk, hogy egy európai kérdés a roma kérdés. Én azt mondanám, hogy ez elsősorban egy romániai belpolitikai kérdés, szociális kérdés: itthon kell megoldani, mert mi az utóbbi 2-3 hónapban nagyon sokat beszéltünk az olaszországi diszkriminációról, ugyanakkor nagyon keveset beszéltünk diszkriminációról Romániában. A romákat itt is éri olyan megkülönböztetés, amely rákényszeríti őket, hogy elhagyják hazájukat.

Szóval az első számú dolog az, hogy az olasz adminisztráció hagyja abba az ujjlenyomatok gyűjtését és a romák önkényes kitoloncolását. Másodsorban Romániának fel kell készülnie arra, hogy befogadja a romákat. Ha mi továbbra is így bánunk a romákkal, akkor Romániáról is el lehet mondani, hogy ugyanolyan diszkriminatív állapotokat hoz létre, mint Olaszország. Mi, emberjogi szervezetben aktiváló civilek ezt nem akarjuk eltűrni. Minket ez a náci időkre emlékeztet, pedig nagyon reméltük hogy a faji megkülönböztetés Európában nem fog előfordulni többé.


Mit kellene változtatni rövid, illetve hosszú távon a hazai szociális hálón a romák integrálásáért?

– A romáknak tanulniuk kell. A romák fel kell emelkedjenek azért, hogy társadalmi helyzetükön is segítsenek. Azonban ezügyben a többségi társadalomnak is van tennivalója. A romákat több száz évig kizártuk a mi társadalmunkból és ezt nem akarjuk elismerni. Ne várjuk el, hogy ez a közösség úgy tudjon felépülni, úgy tudjon haladni, mint mi. Ahhoz, hogy őket fel tudjuk karolni, elsősorban pozitív diszkriminációra van szükség.

Minden roma gyereknek biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy az iskolában egy meleg ebédet kapjon, kapjon valami ruhát, ceruzát, hogy tanulhasson. Tanulás az első számú dolog, illetve hogy legyen olyan egészségügyi ellátása, amiáltal normális körülmények között tud fejlődni.

Segítenünk kell a roma közösséget, hogy létrejöhessen egy nagyobb számú értelmiségi csoport, és ők vegyék át a közösség vezetését. Nagy felelősség ez, hiszen a romák a romániai népesség több, mint 10 százalékát teszik ki: 2 milliós, vagy annál is nagyobb közösségről van szó. Húsz év alatt nagyon sok program volt a romák felzárkóztatására, de sosem létezett egy koherens megoldás, ami emancipálja a XXI. században a roma közösséget.


A romániai magyar sajtó alig foglalkozik az üggyel. Miért?

– Ez számomra is meglepő. A romániai magyar sajtó a magyarság kisebbségi sorsából kiindulva elvileg szolidárisabb kellene legyen a roma közösséggel. De ne felejtsük el hogy Székelyföldön is több olyan incidens volt, amely bebizonyította: a magyarok körében, ugyanúgy, mint a románok vagy a szászok körében létezik egy romaellenes hangulat. Legjobb esetben nemtörődöm módon viszonyulnak a romákhoz.

Romániában nem vagyunk felkészülve arra, hogy direkt módon konfrontálódjunk a roma kérdéssel. Mindig reméljük hogy a romák elmennek valahová, majd találnak maguknak egy jövőképet, megoldást. Nem érzünk irántuk semmilyen történelmi felelősséget, mert a történelemkönyveinkben és a köztudatban nincsenek benne.

Még a bűnözés is annak a direkt folytatása, hogy több száz évig kizártuk őket a politikai nemzetek közül. Ne felejtsük el, hogy Havasalföldön, Moldovában csak a XIX. század végére lettek felszabadítva a romák. Úgyhogy az emancipáció nem csak az amerikai feketék problémája, hanem a romáké is és erről tanulni kell, tudomást kell szerezni és nekünk velük együtt felelősséget kell vállalni.

Ugyanakkor nem lehet bevezetni egy paternalista felfogást, hogy mi mondjuk meg a romáknak, hogy mi jó nekik. Feltétlenül segítenünk kell hogy létrejöjjön egy erős értelmiség a roma körökben és ez az értelmiség jó megoldásokat találjon a közösség számára.